Szobrászat: amikor a hobbim a munkám

Már kisgyerekkorom óta szerettem mindenfajta figurát formálni különböző anyagokból. Természetesen először a gyurmával kezdtem én is, mint minden gyerek abban az időben, de később, ahogy szüleim is látták, hogy tehetségem van a dologhoz, áttértem az agyagra és egyéb, már kicsit magasabb szintű anyagokra is egészen fiatalon. Élveztem a szabadságot és azt is, hogy kezem mozgását követve hozok létre akár olyan alakzatokat is, amiket korábban még nem láttam. Gyerekkori lelkesedésemet persze komolyabb szakmai tanulmányok követték, de mindig is szerencsésnek tartottam magam, hogy olyannal foglalkozhatok, amit szeretek, ami szó szerint a hobbim.

Szabadság. Számomra ezt jelképezi a szobrászat és semmiért nem cserélném le hivatásomat. Ma már vagyok olyan szerencsés, hogy egy felépített ügyfélköröm van, akik szeretik annyira a munkáimat, hogy mindig vissza-vissza jönnek, hogy megadjanak egy újabb megrendelést. A hivatalos és anyagi része mellett pedig arra is jut időm, hogy saját magamnak dolgozzak, azaz az általam elképzelt – és gyakran megálmodott – motívumokat hozzam létre. Nem tagadom, ezeknél vagyok talán a legkritikusabb a szobraimmal, de úgy gondolom, hogy ezzel valószínűleg minden művész így van. Vagy tévedek? Mindenesetre fogadjátok szeretettel gondolataimat és élményeimet a blogomban, remélem tetszeni fog nektek!